Az ArcticEdge barefootokat extrém körülmények között teszteltük — így teljesítettek az Antarktiszon.

Röviden leírná nekünk, hogyan zajlott a felkészülés, az odaút, és mi volt a fő célja?

Az Antarktiszra való felkészülés az én esetemben elég intenzíven zajlott, mióta eldöntöttem, hogy megyek. Indulás előtt több dolgot is el kellett intéznem: egyrészt a fizikai állapotomat (ezzel egy szakértői csapat foglalkozott, nevezetesen egy személyi edző (House of Athletics), egy táplálkozási tanácsadó (Táplálkozási Akadémia) és orvosok (Košice-Šaca Sportközpont)), másrészt természetesen a ruházatomat is. Mivel a bolygónk legzordabb kontinensére utaztam, ahol semmit sem lehet a véletlenre bízni, és ha valami hiányzik, sajnos ott nem lehet megvenni.

Néhány hónapos intenzív felkészülés után fizikailag készen álltam. Erre lelkileg nem lehet felkészülni, mivel csak akkor fogod fel, amikor már közeledsz a helyszínhez, ami a mi esetünkben a James Ross-szigeten található kutatóállomás volt. Az oda vezető út megterhelő volt, mivel a logisztika rendkívül fontos, és az Antarktiszra kizárólag hajóval, illetve részben repülővel lehet eljutni. Bécsből repültünk Madridon és Santiago de Chilén át Punta Arenasba, majd a Király György-szigetre (amely már az Antarktiszon található). Ezután a chilei jégtörő hajóval, a Viel-lel két napig haladtunk dél felé a James Ross-szigetre. Fő célunk az volt, hogy megvizsgáljuk a globális felmelegedésnek az Antarktiszra gyakorolt hatását. A csapatban több szakértő is volt, például klimatológusok, geológusok, mikrobiológusok, növényfiziológusok, de voltak olyanok is, akik a permafroszttal foglalkoztak, illetve gleccserkutatók is. Én a növényvilág, azaz a zuzmók és a mohák tanulmányozásával foglalkoztam, mivel ott kizárólag ezek az élőlények nőnek, és természetesen a cianobaktériumok, az algák és a baktériumok is.

Mit tart a legérdekesebbnek a tudományos munkájában?

Általánosságban véve növényi stresszfiziológus vagyok, vagyis a növényekben zajló fiziológiai folyamatokkal foglalkozom, azzal, hogy a növények hogyan reagálnak a különböző típusú stresszhelyzetekre. Különösen a zuzmókra és a mohákra specializálódok. Szerintem a legérdekesebb az, hogy olyan területtel foglalkozom, amellyel nem sokan foglalkoznak, és ez az, ami a legjobban tetszik benne. Az interdiszciplinaritásnak köszönhetően folyamatosan új dolgokat tanulhatok.

Hogyan telik egy átlagos napja ilyen szélsőséges körülmények között?

Attól függ, hogy az illető az állomáson teljesít szolgálatot, vagy kimehet a terepre. Ha szolgálatban vagy, ketten gondoskodtok az állomásról. 18 főre készítetek ételt – reggelit, ebédet és vacsorát –, feltöltitek a termoszba a forró teát, amelyből mindenki magának merít, takarítotok, porszívóztok, tisztítjátok a WC-ket, cserélitek a törülközőket stb.

Ha terepre indulsz, mindent előre alaposan meg kell tervezni. A helyszínt, ahová menni akarsz, és az időjárási viszonyokat is figyelembe kell venni, mert az Antarktiszon az időjárás nagyon változékony. A ruházatot általában rétegesen viseled, vagyis az időjárásnak és a terhelésnek megfelelően felveszed vagy leveszed, és természetesen a cipőt is – azt gondozni kell, mert nem egy cipő esett már szét a szélsőséges időjárás hatására még az expedíció során. Vagyis ápolod a bőrt, viasszal kezeled, szárítod stb. Miután felkészültetek, kezdődik az expedíció legszebb része, azaz a helyszínek felderítése és az anyagok gyűjtése.

Mi volt az Ön számára személyesen a legnehezebb az Antarktiszon?

Azt mondanám, hogy az Antarktisz elsősorban lelkileg hat ránk. Számomra azonban a legnehezebb az utazás volt, mivel nem szeretem a repülőgépeket és a hajókat. Az Antarktiszra pedig csak repülővel vagy hajóval lehet eljutni. Hiszen ha az ember megnézi a térképen, hogy valójában hol járt, rájön, hogy az hihetetlenül messze van az otthonától, és amikor például a Drake-szoroson átkel, az tényleg nem gyenge gyomrúaknak való.

Az expedícióra magukkal vitték az ArcticEdge barefoot cipőinket. Hogyan teljesítettek a teszt során?

Be kell vallanom, hogy az ArcticEdge-et bizonyos fenntartásokkal vittem magammal az Antarktiszra. Azt gondoltam, hogy ez egy remek cipő Patagóniába, de az Antarktiszra biztosan nem. De végül is vigyük magunkkal, tekintve az időjárást, ami ott fogadott minket – hó, hideg, szél, víz, erős UV-sugárzás... Nem is beszélve a terepről, ahol az út 90%-át éles köveken, a többit pedig sárban és iszapban kell megtenni, és a cipő beleragad. Mindenesetre nagyon tévedtem, mert ennél jobb expedíciós cipőt nem is kívánhatnék magamnak.

Képzeljék el, hogy januárban indulnak Európából, ahol tél van, Dél-Amerikába, ahol Chile fővárosában 30 fok van. Ha belegondolok, hogy a kollégáim a csomag súlya miatt nehéz téli cipőt vettek fel, én pedig az ArcticEdge-et viseltem, az óriási különbség volt. Könnyű cipő volt rajtam, és bár Santiago de Chilében +30 °C volt, azt a rövid időt kényelmesen kibírtam. Aztán megérkezel Punta Arenasba, ahol már hűvösebb van, de még mindig nem kell meleg cipő, hiszen Patagóniában vagy. Aztán jön a meglepetés: repülni kell a King George-szigetre, onnan hajóval a James Ross-szigetre, és ott már a terep is rendkívül nehéz. A cipőket tényleg 10/10-re értékelem, sőt, a kollégáim is, amikor meglátták őket, észrevették, milyen gondosan ápoltam őket, milyen könnyűek és praktikusak, nagyon pozitívan nyilatkoztak róluk. :)

Milyen konkrét helyzetekben tesztelte leginkább a cipőket az expedíció során? (pl. hó, nedvesség, hosszú utazások)

Bevallom, egyáltalán nem kíméltem a cipőket, igyekeztem nekik is megadni azt az extrém élményt, amelyet én is megkaptam az Antarktiszon. Az ArcticEdge remekül bírta a havat, a hideget, a vizet, a nedvességet, az erős UV-sugárzást és a hosszú utazásokat is. Be kell vallanom, hogy nagyon kényelmesek voltak a nehéz terepen történő hosszú utazásokhoz, vagyis téli túrázásra is alkalmasak. Az egyetlen hátrány, illetve az a hely, ahol nem viseltem őket, a gleccserek voltak, mert a talp nem erre a célra készült: lapos és csúszós. Másrészt viszont más cipőket is magunkkal vittünk, amelyekről azt gondoltuk, hogy talpuknak köszönhetően hasznosak lesznek a gleccseren, de erre való felszerelés nélkül a gleccseren így is teljesen tehetetlen az ember.

Hogyan teljesítettek a meleg szempontjából? Kényelemben voltak a lábai alacsony hőmérsékleten is?

Ami a meleget illeti, teljes mértékben elégedett voltam velük. Sőt, azt mondanám, hogy amikor kint meleg volt, kényelmes volt a cipőben, és amikor kint hideg volt, kellemesen melegen tartott. De ki kell emelnem egy másik terméket is, ami talán még nagyobb örömet okozott nekem, mint a cipők, mégpedig a Be Lenka merinó zoknikat. Számomra ezek a legjobb zoknik, amiket valaha viseltem, télen már nem is tudok másra gondolni, és szilárdan hiszem, hogy nyárra is van hasonló termék a Be Lenka kínálatában. Biztosan nem fognak hiányozni otthonunkból. Nagyon-nagyon értékeltem az alakját, az ideális magasságát és a merinó minden előnyét.

Az egyik legfontosabb tulajdonság a vízállóság – érintkezett a cipő vízzel? Hogyan birkózott meg vele?

A cipő tökéletesen teljesített a vízzel való érintkezés során.Be kell vallanom, hogy párszor beleléptem velük egy olyan forrásba, amely a szokásos cipőhöz képest elég mély volt, és utána a vízben is teljesen természetesen sétáltam bennük. Sőt, egyszer így tisztítottam le róluk a sarat: beleálltam a folyó vízbe, és egyáltalán nem áztak át. Ebből a szempontból valóban nagyon megfelelőek, és ki kell emelnem a vízállóságukat. Csak az utolsó napon történt velem egy kellemetlen dolog: véletlenül beleestem a tengerbe, és térd alatt teljesen eláztatta a lábam, és sajnos, ha víz kerül a cipőbe, azt már érezni lehet, de ez valószínűleg bármilyen cipőnél így lenne. Másrészt viszont nem vettem le a cipőmet, és bár belül teljesen vizes volt, nem éreztem, hogy fáznék. Utána természetesen átöltöztem, megszárítottam a cipőmet, és mentem tovább.

Hogyan értékelné a terepen való ellenállóképességüket? Úgy érezte, hogy a nehéz terepen is gond nélkül boldogultak?

Az ArcticEdge-nek lehetne egy utódja, amelyet AntarcticEdge-nek neveznének, és amely néhány új funkcióval rendelkezne, de ez csupán mi, az expedíció tudósainak a véleménye. A cipő talpa a legszélsőségesebb körülmények között is könnyedén helytállt. Tényleg egy igazi terepteszt volt, ahol semmit sem lehet a véletlenre bízni. Egyrészt a talp tökéletesen megállta a helyét, pedig nem kíméltem, és annyi éles kőnek volt kitéve, hogy végül én adtam fel; másrészt a felületkezelés, a tisztítás, a vízlepergető kezelés – egyszerűen kiváló. Míg a hagyományos bőrcipőket hosszadalmasan fogkefével kell ápolni és viasszal bekenni, ezeknél a cipőknél elég volt egy vízlepergető spray-t használni, és máris kész volt. Egyáltalán nem szakadtak el, kitartottak. Külön ki kell emelnem a kopás elleni védelmet is, a cipő elülső része kiválóan bírta, és megvédte a lábujjaimat a sérülésektől.

A barefoot cipő különleges – milyen benne járni ilyen körülmények között a hagyományos cipőhöz képest?

Amikor kimondtam a „barefoot” szót, és azt, hogy magammal viszem őket az Antarktiszra, mindenki rám nézett, mintha elment volna az eszem. A Be Lenka cipők abban különlegesek, hogy a cipő elülső része szélesebb, így a lábujjak nem deformálódnak. A talp ugyan szilárd, de nem szabad elfelejteni, mi a lényeg a barefoot cipőknél. Hogy szinte mezítláb járjak, és mindent érezzek? Akkor mezítláb is járhatok. Sajnos felnőttkorban a láb boltozata már nem változik, ez a fejlődés során, fiatal korban fontos. Számomra fontos, hogy szilárd, stabil cipőm legyen a nehezebb terepen is, ahol egy bokasérülés valószínűleg az expedíció végét jelentené. Az ArcticEdge bokáig érő cipő, vagyis ebből a szempontból is megfelelő tartást biztosít, de elsősorban tökéletes, kényelmes lábbeli terepre, illetve télen a városba, és főleg hosszú sétákra. A cipőt úgy tervezték, hogy a városban és a terepen egyaránt jól mutasson.

Van valami, ami kellemes meglepetést okozott Önnek a cipőkkel kapcsolatban?

Természetesen igen, már sok mindent említettem, de egy dolog teljesen lenyűgözött, és nagyon dicsérem.Mindig gondjaim voltak azzal, hogy a cipő feltörte a sarkamat. A Be Lenka nem okozott csalódást, és az, amit a sarokra, a bőr ezen részére tettetek, remek ötlet volt, ami megérte az árát, mert hihetetlenül kényelmes, praktikus és egyszerűen csodálatos.

És végül – mit visz magával ebből az expedícióból, akár tudományos, akár személyes szempontból?

Ha katona lennék, azt mondanám, hogy a száraz lábak az első dolog, amire oda kell figyelni. :D Nevetek, mert ezt azok a kollégáim mondták, akik katonák voltak, és nekem ez az Antarktisz kapcsán jutott eszembe. De most komolyan: ebből a kontinensből hatalmas alázatot merítek, amit az Antarktisz mutat meg. Rájössz, milyen kicsi és tehetetlen az ember a természet ereje mellett, és hogy ez a minden nap más és más táj mennyire magával ragad, hogy nem is akarsz hazatérni ebből a gyönyörű tájból.

Tudományos célból hoztam magammal olyan mintákat, amelyek feldolgozása akár több évig is eltarthat. Szilárdan hiszem, hogy az Antarktiszon évről évre rendszeresen végzett kutatások segítenek az embereknek megérteni, hogy a természetet tisztelettel kell kezelni. Mert ő volt itt az első, és lehetőséget adott nekünk, hogy itt éljünk, és teljes pompájában élvezzük. Mi csak átmenetileg vagyunk itt, így csupán használói vagyunk.